Ilyen kalandot utazási irodánál biztos nem találsz– Ros Sodyer, a Seychelle-szigetek titkos medencéje
- Cinti
- júl. 29.
- 5 perc olvasás
Amikor terveztem a Seychelle-szigeteki utunkat órákat, sőt, napokat töltöttem az internetet bújva, hogy átlássam, milyen látnivalók közül lehet választani. A következő lépés az volt, hogy kiszűrjem azokat, amiket tényleg látni szeretnénk, és mindezt úgy fűzzem össze, hogy az ott töltött időnkbe beleférjen. Úgy, hogy a pihenés se vesszen el valahol a Google Térkép és a bakancslista között. A Ros Sodyer, vagy más néven Rock Pool, nem az első keresések között bukkant fel – de amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. A pikantéria csak ezután jött: Ádinak még nem is mutattam, amikor egy este izgatottan jött oda hozzám, hogy képzeljem el, talált egy helyet, ahova mindenképp el akar menni – és bele is fog ugrani. Itt egy pillanatra megálltam, majd rájöttem: nem csoda, hogy a férfiak átlagos élettartama rövidebb... Viccet félretéve, most egy olyan kalandról mesélek, ami egyszerre volt gyönyörű, félelmetes, és életem egyik legnagyobb adrenalinlöketét adta. Ha kíváncsi vagy, hol található a Seychelle-szigetek egyik legvadabb helye és mit éltem át ott, tarts velem!
A Ros Sodyer egy természetes, sós vizes árapálymedence Mahén, amit az óceán és az idő vájt bele a nyugati part gránitszikláiba. Dagálykor a hullámok megtöltik, apálykor pedig ott vár egy kis természetes „infinity pool”, tökéletes hely egy mártózásra – ha elég bátor vagy odáig eljutni. Lehet egyébként privát vezetett túrára is jelentkezni online, de amikor megláttuk, hogy 100 dollár körül kezdődik fejenként, úgy döntöttünk, hogy ezt a kalandot mi bizony saját magunk járjuk végig.
Hogy tudsz ide eljutni?
Autóval vagy helyi busszal egészen Anse Takamakáig el lehet jutni. A part közelében van egy kisebb parkoló is, ahol biztonságosan leteheted az autót. Egy fontos dologra figyelj: soha ne állj kókuszpálma alá. Ha egy kókuszdió az autóra esik, könnyen összetöri a szélvédőt, és a javítás bizony a te költséged lesz.
A parkolóból egy kis kapun vagy kerítésen kell áthaladni, amit egy tábla is jelez. Ne ijedj meg, ha úgy érzed, mintha magánterületre lépnél – ez az ösvény része. Egy füves mezőn át, majd kissé balra tartva indul az igazi kaland a dzsungelben. Az ösvény végig árnyékos, néhol egyértelmű, máskor kicsit nyomozós. Mi például azt figyeltük, hol letaposottabb a növényzet, merre kopottabbak a gyökerek, melyik irányba haladtak többen. Ha elágazáshoz értünk, sokszor szétváltunk Ádival, és gyorsan csekkoltuk, melyik út vezethet a jó irányba. A jó hír az, hogy ha néha el is tévedsz, nagy eséllyel visszatalálsz a fő ösvényre. Bár elvétve vannak jelek – egy fehér deszka, egy színes szalaggal átkötött pálmatörzs, vagy felfestés egy-egy sziklán – ez nem egy jól kijelölt túraútvonal. Mi például piros gyöngyöket is találtunk elszórva az úton, mint valami Seychelle-szigeteki Jancsi és Juliska mesében – de ezekre azért ne alapozz, egy kis szél vagy levélhullás hamar eltünteti. Aki biztosra akar menni, bérelhet helyi vezetőt is.
Magáról a túráról
A túra nem különösebben hosszú vagy nehéz, de akad benne néhány mászós, kúszós, technikás szakasz, úgyhogy a megfelelő felszerelés kulcsfontosságú. Bokát jól tartó túracipő, kényelmes, sportos öltözet – ezek nemcsak a komfortérzetedet növelik, de segítenek elkerülni a sérüléseket is, például egy rossz lépésből adódó bokaficamot. Mi július elején jártunk ott, és az előző este esett az eső, így a talaj sok helyen csúszós volt. Volt olyan szakasz, ahol méteres sziklákon kellett átmászni, máshol egy létrán másztunk fel egy sziklapárkányra, vagy épp két szikla között kellett átpréselődni, hogy folytatni tudjuk az utat. Nem volt lehetetlen, de minden mozdulatot meg kellett tervezni. Kisgyerekkel (kb. 12 év alatt) én nem ajánlanám – viszont találkoztunk egy családdal, akik egy tizenpár éves gyerekkel simán megcsinálták. Ezt mindenkinek magának kell mérlegelnie. Az internetes források alapján a túra 2,2 km hosszú oda-vissza, és kb. 1 órás. Nekünk ez a valóságban így alakult:
Odafelé: 1,6 km (némi eltévedéssel és keresgéléssel)
Visszafelé: 1,2 km
Teljes túraidő (oda-vissza): kb. 2,5 óra
Mi korán indultunk, amikor még ébredezett a természet – ami szuper volt, viszont a szúnyogok is teljes harci díszben voltak, úgyhogy a szúnyogriasztó kötelező felszerelés! Ha elfelejted, vakarózás lesz a túra vége. 😉
Amikor megérkeztünk, törött tábladarabok hevertek a szikla szélén, mellettük pedig egy rozsdás fém keret, amin valaha feltehetően egy információs tábla lehetett. Innen még nem látni magát a medencét – ahhoz le kell mászni a meredek sziklaoldalon. Ádi még a drónt is felküldte, hogy biztosra menjünk, és ne másszunk le potyára. Megnyugtató volt, hogy jó nyomon vagyunk. A szikla alján egy fehér felfestés várt ránk, ami egy pentagramm volt, sőt, a szélére még törött tükördarabok is voltak ragasztva. Kicsit viccelődtünk is vele, hogy talán kecskeáldozáshoz használják, de hogy valójában mire szolgál, az nem derült ki. Egy biztos: ha ezt látod, jó helyen jársz! 👣✨
A medence
Mielőtt elindulsz, mindenképp nézd meg a neten az aktuális ár-apály helyzetet! Ha nem túravezetővel mész, érdemes a túrára némi időpuffert is betervezni arra az esetre, ha eltévednél, és ennek megfelelően kalkuláld a kezdő időpontot. Mi fél 8 körül értünk oda, és úgy tűnt, akkor már dagály közeledett. Olyan óriási hullámokat láttunk, amelyek nemcsak újratöltötték a medencét, hanem ha valaki épp benne lett volna, simán kiszippanthatta volna az óceánba. Ez a legnagyobb veszélye a helynek – és az oka annak is, hogy én is kaptam egy komoly adrenalinlöketet, mielőtt beugrottam. Csak kellő körültekintéssel érdemes csobbanni, mert ha óvatlan vagy, annak súlyos következményei lehetnek – sajnos korábban már történt itt haláleset is. A medence körül a hullámzás olyan erős, hogy még a jó úszók sincsenek biztonságban. Nem igazán lehet mibe kapaszkodni, kötél sincs, így kimászni sem könnyű a medencéből, az óceánból szinte lehetetlen. Először Ádi ugrott, amikor csendesebb volt a víz, és a hullámok még nem csaptak fel a medencéig. Amikor én következtem volna, pont érkezett néhány nagy hullám, és már azt hittem, nekem nem lesz lehetőségem beugrani – amikor hirtelen elérkezett a pillanat. Ádi csak annyit mondott: „Most ugorj, ha szeretnél!” Mivel nem kötöttünk életbiztosítást, ahol ő lenne a kedvezményezett, úgy döntöttem, megbízom az ösztöneimben és az ő tanácsában. Egy (kevésbé elegáns, de annál emlékezetesebb) csobbanással már a medence kristálytiszta vizében voltam.
Ez is egy olyan élmény volt, ami örökre bevésődött.
Mit vigyél magaddal?
túracipő és kényelmes ruházat
szúnyogriasztó
fényvédő, baseball sapka
fürdőruha, törölköző, esetleg fürdőcipő (ebben nekem könnyebb volt a sziklán leereszkedni és kimászni)
elegendő folyadék és elemózsia
Záró gondolatok
Azért is szeretem, hogy saját magam szervezem meg az útjainkat, mert így lehetőségem van olyan élményeket átélni, mint ez is. Teljes szabadságban dönthetek arról, hogy mikor, hova megyünk, mennyi időt töltünk ott, és hogyan alakul a napunk. Ha több időnk lett volna, én szívesen ott maradtam volna órákra is – csak ülni a sziklákon, hallgatni az óceán morajlását, lazítani ebben a vad és mégis békés környezetben. Meseszép volt. Lehet, sokan azt gondolják, őrültség volt nemcsak odamenni, de be is ugrani a medencébe. Lehet, hogy igazuk van – de számomra ez belefért. Nem célom senkit sem hasonlóra buzdítani vagy épp lebeszélni róla. Ez a cikk nem több és nem kevesebb, mint egy személyes élmény elmesélése – a saját tapasztalataimmal, benyomásaimmal és néhány hasznos tanáccsal. Ha ezzel segíteni tudok másoknak eldönteni, hogy ez az élmény nekik való-e vagy sem, akkor már megérte megírni.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha van kérdésed, írj bátran kommentben vagy üzenetben! Ha pedig Te is szívesen átélnél egy hasonló kalandot, az utazási tanácsadás szolgáltatásaim pont neked valók.
❤️ Ha tetszett ez a cikk, nyomj egy szívecskét, oszd meg másokkal, és...
👉 Itt tudsz időpontot foglalni a tanácsadásra.
📩 Az oldal alján pedig iratkozz fel a hírlevélre, hogy ne maradj le az új írásokról!
Kalandra fel! 🌍
Hozzászólások